6. Party Hard

Sziasztok. Meghoztam a következő részt. A képet csak azért, mert a mindannyiunk által jól ismert Lily Morgan gyakran mondogatta ezt a mondatot, így ajánlanám neki ezt a képet, az elkövetkezendő részeket, pedig mindenki másnak. Mert ahogy ígértem, ettől a résztől kezdve, bonyolódnak az események.;) Mindenkinek további szép estét, és jó olvasást! :)
r.

Ez a pár nap az iskolában nagyon gyorsan elrepült, én pedig szinte egy álomvilágban éltem. Alyshonnal a kapcsolatom enyhén szólva döcögős, és nem is tervezek vele több találkozót, ha nem muszáj. Will pedig egyre jobban változik. Tudom én, hogy az emberek változnak, de nem szeretném, hogy Will változzon. Mert ő az egyetlen biztos pont az életemben. És szeretném, ha ez így is maradna. A hét második felében – szerdától péntekig – önkénteskedni szoktam az egyik segély szervezetnél, akik a téli hidegben teát és élelmet szoktak osztogatni a rászorulóknak. Most is ezt tettük. 

Péntek este fáradtan léptem be az ajtón, nem akartam mást csak egy forró fürdőt és egy forró, gőzölgő gyümölcsös teát. Hát, majdnem összejött. Felérve a szobámba, ledobáltam a cuccaimat és már hámoztam le magamról a ruháimat, amikor Chester hangja szólalt meg a telefonomból.
- Igen? – dőltem végig az ágyamon, fehérneműben.
- Mit csinálsz? – kérdezte Will köszönés nélkül.
- Fekszem az ágyon. – nevettem fel, és azon kezdtem tűnődni, hogy unalmas ez a szimpla, fehér plafon. Kéne rá rajzolni valamit.
- Nincs kedved… - meg sem vártam, hogy befejezze, azonnal közbe vágtam.
- Nincs!
- Azt sem tudod, mit akarok. – röhögött fel.
- Fáradt vagyok. – nyögtem, és lehunytam a szemeimet.
- Hát… pedig én már elterveztem az estét és nagyon hideg van idekint, úgyhogy nem akarnál beengedni?
- Mi van? – ültem fel azonnal, de a vérnyomásomat az ágyon hagytam, így megszédültem.
- Beengedsz? – éreztem a hangján, hogy mosolyog. Kinyomtam a telefont, és morogva belebújtam a köntösömbe és a mamuszomba. Lecsoszogtam az ajtóig, majd lassan kinyitottam. Ha már keresztülhúzta a számításaimat, akkor tud még egy kicsit várni. Jót kuncogtam magamban ezen a gondolaton, majd elfordítottam a kulcsot, és beengedtem. – Már aludni készültél? – röhögött, ahogy végig nézett rajtam.
- Nem. Fürödni készültem, csak valaki felhívott azzal a szándékkal, hogy engedjem be, mert itt áll az ajtóban. – vágtam rá. Mosolyogva megcsóválta a fejét, és arrébb álltam, hogy be tudjon jönni. Azonnal a szobámba ment és végig feküdt az ágyamon. – Oké, és mit találtál ki estére? – feküdtem le mellé, és megint azon járt az agyam, hogy unalmas a plafonom.
- Lesz egy házibuli Adam-nél. – kezdte, de ahogy felsóhajtottam nem folytatta.
- Most azt akarod mondani, hogy menjünk el? – nyögtem. Szerintem egy virág jó lenne a plafonra. Egy orchidea. Az szép. Megtetszett a Colombiana című filmből.
- Nem azt akarom mondani, hanem azt is fogom.
- De Will. – csattantam fel. - Fáradt vagyok, most értem haza. Egész nap a rászorulóknak osztogattam enni és inni. Most nagyon nincs kedvem ehhez. És semmihez sem. – magyaráztam az észérveimet.
- Ép ez az. – felült az ágyon és felém támaszkodott. Kisimította az arcomból a rakoncátlan hajtincseimet. – Kicsit kiengednéd a gőzt. – mosolygott azokkal a hatalmas csoki szemeivel. – Elmennénk, szórakoznánk. És nem kéne semmin gondolkodnod. Csak jól érezni magad.
- Will. – sóhajtottam.
- Na, kérlek. – nézett rám aranyosan. Elnevettem magam. Csak nem fogok belehalni egy buliba?!
– Jó, oké nem bánom. – adtam meg magam végül. – De! – tettem fel a mutatóujjamat, hogy figyeljen rám. – Alyshon ott lesz? – elnevette magát.
- Nem. Valami más programja van. – nevetett továbbra is.
- Akkor jó. Menjünk. – mosolyogtam teli szájjal, és hirtelen el is felejtettem, hogy mennyire fáradt vagyok.
- Hihetetlen vagy. – bökött az oldalamba. Felsikoltottam és megpróbáltam kiszabadulni, de nem engedett el. – Akkor megyünk? – kérdezte mosolyogva lefogva a két kezem.
- Igen. – bólintottam, neki meg már csak a szeme mosolygott, a szája nem. – De, akkor engedj el. – pár másodperc múlva lemászott rólam és már a szoba végében állt. – Figyelj, akkor én most elmegyek fürdeni, addig foglald el magad. Ha szomjas vagy, vagy éhes, akkor tudod hol a konyha. Találd fel magad. – mondtam, és átvonultam a fürdőszobába. Mosolyogva álltam a be a zuhany alá. Nem tudtam mi van velem, de éreztem, hogy elönt a pír és felforr a vérem. Ugrándozva énekeltem a zuhany alatt, miközben a tusfürdőmet végig kentem a testemen. Kimásztam a víz alól, egy törölközőbe csavartam magam. A csoki illatú testápolómmal, gyorsan átkentem magam, majd beálltam a tükör elé. A hajamat kifésültem, és úgy hagytam. Nem volt kedvem felkötni. A szememet kihúztam szemceruzával és tussal. Cica szemeket varázsoltam magamnak, és a tükörből egy életvidám lány nézett vissza rám. Olyan, akit régen nem láttam már. És ez mosolygásra késztetett. Törölközőben átmentem a szobámba, de Will nem volt sehol. Gyorsan választottam magamnak ruhát és visszaslisszoltam a fürdőbe. Egy fehér atlétát vettem fel, ami hosszított így leér a fenekem alá, fölé pedig megkötöttem egy fekete inget. Egy fekete cicanacit magamra erőltettem, és a hosszú szárú csizmám, amit imádok. Mire visszaértem a szobámba, Will már ott feküdt az ágyamban egy kólát szorongatva a kezében és Linkin Parkot üvöltetve. Elmosolyodtam, és kihasználva, hogy épp csukva a szeme, ráugrottam. Pár másodperc múlva kinyitotta és egy nagy vigyorral lelökött magáról. – Kész vagyok. – mosolyogtam rá.
- Akkor menjünk. – bólintott. Felé nyújtottam a kezemet, ő pedig készségesen felhúzott. Megálltam előtte, körbeforogtam és úgy éreztem magamat, mintha öt éves lennék. – Csini vagy, kislány. De ha így haladunk soha nem fogunk odaérni.
- Jó-jó, menjünk. – ugrándoztam. Fogtam egy táskát, beledobtam a pénztárcámat és a telefonomat. Will kiment a szobámból én pedig követtem. De még mielőtt utána mentem volna, odaléptem az íróasztalomhoz és kivettem a fiókjából egy dobozt. Elmosolyodtam, forgattam a kezem között, majd vállat rántva beledobtam a táskámba. Visszanéztem még az ajtóból, hogy nem hagytam-e égve, és bekapcsolva semmit, majd lekapcsoltam a villanyt és lefutottam a lépcsőn.