5. Ki kell ábrándítsalak.

Már nem fűzök hozzá semmit. Ha ti sem, akkor én sem. :) Csak annyit, hogy: Jó olvasást!

r.

Kimerülten estem be az iskolába. Már letettem arról, hogy Will-el valaha is beszéljünk, így már rá sem néztem, mikor leültem.
- Miért hívtál tegnap? – nézett rám hirtelen. Lassan rá emeltem a tekintetemet, és tényleg igazi kíváncsiságot olvastam ki a szeméből.
- Már nem lényeges. – legyintettem, és lehajtottam a fejemet a padra. Ő is ugyanígy tett. Csak bámultunk egymás szemébe.
- Mi a baj? – suttogta, mert időközben bejött a tanár.
- Fáradt vagyok. – vontam vállat.
- Most az igazat. – mosolyodott el. Halkan felnevettem.
- Tényleg semmi. Csak kijött. – néztem bele a hatalmas csokoládé barna szemeibe.
- Átmenjek este? – kérdezte csendesen. Mintha kapott volna hozzám egy irányítási útmutatót.
- Ha akarsz. – mosolyodtam el. Bólintott, majd felegyenesedett és tovább nyomkodta a telefonját. Most, hogy megint szóba álltunk egymással nagyon jó kedvem lett és mindent pozitívan szemléltem.

Suli után rögtön hazarohantam, összepakoltam, átöltöztem. Lementem a konyhába és azon tanakodtam, hogy mit kéne főzni, amikor csengettek. Mosolyogva rohantam ajtót nyitni, de amikor kinyitottam az ajtót lehervadt a mosoly az arcomról. Ugyanis Will mellett Alyshon állt.
- Sziasztok. – üdvözöltem őket vonakodva.
- Helló. – köszönt mosolyogva Aly. Arrébb álltam, hogy be tudjanak jönni. Mikor Will elment mellettem, mintha kiolvastam volna valamit a tekintetéből, de mostanában kezdem azt hinni, hogy csak rengeteget képzelődöm. Bementünk a konyhába, de mivel az étkezőasztalon szét voltak szórva a cuccaim, gyorsan összepakoltam volna őket, ha Alyshon nem kapja fel az egyik füzetemet és nem kezdi el olvasgatni.
- Nincs benne egy szív sem. Csak zene címek és banda nevek. – nézett fel rám értetlenül.
- Ide adnád? – nyújtottam a kezemet a füzetért. Összecsapta és a kezembe nyomta. – Köszönöm.
- Miért nincs összefirkálva fiúnevekkel? Szívecskékkel, virágokkal? – tért vissza újra a témára.
- Miért baj, hogy az anyagon és a zenéken kívül nincs benne semmi más? – kérdeztem vissza, miközben megindultam az emelet felé, a szobámba.
- Hát mert lány vagy. – felnevettem.
- Ezt én is tudtam. – nevettem cinikusan és a lépcsőn felfele menet a szemeimet forgattam.
- Tele kéne írnod a szerelmed nevével vagy valami. – adta meg a szerinte logikus választ.
- Aha. – bólintottam és ledobtam a cuccomat az asztalomra, majd hátrafordulva Alyshon szemébe néztem. – Szóval, azért mert lány vagyok, össze kéne firkálnom a füzetemet mindenféle baromsággal? – vontam le a következtetést.
- Hát… igen. – bólintott és leült az ágyamra.
- Sajnálom, de ki kell, hogy ábrándítsalak. Nem vagyok szerelmes és nem is akarok az lenni! – tártam szét a kezeimet és benyomtam a hifimet, majd elindítottam egy Linkin Park CD-t és élveztem, ahogy Chester hangja betölti a szobát és lenyugtat.