Oké, már nem bírtam tovább, amúgy csak szerdán akartam feltenni, de olyan kíváncsi vagyok, hogy mit szóltok hozzá. Jó olvasást!
r.
r.
- Szerintem
sosem fogunk odaérni. – mondtam dideregve a fagyos utcán sétálva.
- Mindjárt ott vagyunk, kislány. – intett nyugalomra vagy századjára Will. Hogy felmelegítsem magam elkezdtem ugrándozni. – Megint el fogsz esni. – rázta meg nevetve a fejét, ahogy végig nézett rajtam.
- Nem fogok. – öltöttem rá nyelvet. De csak, hogy nekem legyen igazam, nem ugráltam tovább. Inkább a leheletemmel játszottam. Hirtelen megragadta a könyökömet és bekanyarodtunk egy hatalmas házhoz. – Itt laknak? – álltam meg hirtelen.
- Igen. Na, menjünk be, mert megfagyok. – biccentett és behúzott a házba. Már kintről lehetett hallani a zenét, de ahogy Will benyitott, szinte a dobhártyámnál éreztem a hangfalakat. A ház tényleg óriási volt, nem csak kívülről, de belülről is. Mindenfele emberek voltak, és alig volt bent levegő. Fojtogatónak éreztem a sálamat és a kabátomat.
– Én itt eddig még miért nem voltam? – hajoltam közelebb Will-hez, hogy hallja, hogy mit mondok. Bár még így is kiabálnom kellett.
- Nem tudom. – vont vállat. Nem értettem, hogy mit mond, ezért a szájáról olvastam le. Levette a kabátját én pedig követtem a példáját. Elvette a kezemből és felakasztotta a fogasra. Beljebb furakodtunk az emberek között, és megtaláltuk Adam-et.
- Héééé! – üdvözölt minket, mikor meglátott. A kezében egy hatalmas korsó sörrel. Mosolyogtam a látványán. Dülöngélt jobbra-balra és elég illuminált állapotban volt már. – De jó, hogy eljöttetek. Jééé. – nézett rám, mintha csak most vett volna észre. – Téged is lehet látni Rose? – vigyorgott teli szájjal.
- Néha napján. – bólintottam nevetve.
- Na, akkor. – közelebb lépett hozzánk és a vállunkra tette a kezét. – Van pia bőven, úgy hogy érezzétek jól magatokat. – üvöltötte torka szakadtából. Hangosan nevettem, bár így is elnyomta a zene. Elfutott mellettünk egy srác, aki meglökte Adam kezét, így kilöttyent pár korty a sörből. Adam először a kezében tartott sörre nézett, majd a srác után. – Ésszel! – kiáltotta, utána pedig ránk nézett. – Elnézést, de ezt el kell intéznem. – ezzel ott is hagyott minket.
- Na, kislány. – ragadta meg Will a karom. – Menjünk, igyunk valamit. – elkezdett húzni – gondolom a konyha irányába – és lökdöste arrébb az utunkba kerülő embereket. Kissé viszolyogtam a gondolattól, hogy poharat ragadjak, de Will-t nem lehet megállítani. A konyha is tele volt emberekkel, de nem annyival, mint kint a nappaliban. Will az asztalhoz lépett, és valamit kevert, öntött aztán a kezembe nyomott egy pohár valamit. Fintorogva néztem a kezemben tartott pohárra, majd az orromhoz emeltem és megszagoltam. Áradt belőle az alkohol. – Idd meg. Feloldódsz. – nézett rám hatalmas szemeivel. A poharamhoz koccintotta az övét és lehúzta. Először ódzkodtam tőle, de körbe néztem. Mindenfele emberek voltak, és mind ivott. Mind alkohol hatása alatt volt, és mindenki remekül érezte magát. Táncoltak és nem foglalkoztak azzal, hogy nem tudnak, vagy, hogy esetleg milyen netvégesen néznek ki. A zene váltott és az egyik kedvenc remixem csendült fel a hangszórókból. Visszanéztem a kezemben tartott valamire és fenékig lehúztam. Az íze… érdekes volt. Rosszabbra számítottam. Először kesernyés volt, az utóíze pedig édes. De természetesen érződött a töménytelen alkohol mennyiség.
- Will. – sikítottam, ahogy közelebb léptem hozzá. – Ez jóóó. – dőltem neki, és nyomtam egy hatalmas puszit az arcára.
- Na, kislány. – karolta át a vállamat, ahogy elvette a poharamat és lerakta az asztalra – Bulizzunk. – kacsintott rám, majd újra töltött. Nem volt ellenemre az újabb pohár, és már gond nélkül húztam le. Kezdtem magam nagyon jól érezni. Will kezét megragadva húztam magam után a tömegbe, a nappali központjába. Lehajtottam a következő pohárral, majd a papírpoharat eldobva – tele volt a szoba szeméttel – a zene ritmusára kezdtem mozogni. Will mosolyogva nézett végig rajtam, de még nem akart táncolni.
- Gyerünk már William. – kérleltem, és hogy meggyőzőbb legyek, megfogtam a kezét és magamhoz húztam. A zene váltott, nem ismertem, de a ritmusa nagyon jó volt és pörgős. Szemben táncoltam vele.
- Mindjárt jövök. – súgta a fülembe, ezzel otthagyott és eltűnt az ember tömegben. Próbáltam pipiskedve nézni, hogy merre megy, de mivel alacsony vagyok nem sokat láttam. Talán a konyhában tűnt el. Vállat vonva, tovább táncoltam egyedül, illetve több tucat emberrel, de mégis ismeretlenekkel. Pár perc múlva két kéz fogta közre hátulról a csípőmet, majd teljesen nekem simult. Megijedve fordítottam hátra a fejemet, hogy megnézzem, ki az a merész, de, amikor lenéztem a kezekre, megláttam Will félreismerhetetlen ujjait, és csak nevetve hozzá dőltem és együtt táncoltam vele tovább. Nem tudom mennyi számot táncoltunk végig, de nagyon jól éreztem magam. Végig fogta a csípőmet, nem engedett el, és jól esett, hogy tudtam ott van mögöttem és nem engedi, hogy hülyeséget csináljak. Legalábbis egyedül.
- Menjünk ki egy kicsit. – fordultam meg a kezeiben, és a fejemmel az ajtó felé intettem. Hallani úgy sem hallott volna semmit, de vette a lapot és a kezemet megragadva kezdett húzni. A fogasról felkaptam a táskámat. – Végre. – sóhajtottam az ég felé nézve, amikor kiértünk a ház elé. Körbenézve itt is rengeteg ember volt, de nem annyi, mint bent. Mikor észrevettem a kezemben tartott táskát, eszembe jutott miért is akasztottam le. Szétcipzáraztam, elkezdtem benne kutakodni, és pár másodperc múlva kiemeltem belőle a cigis dobozt. Büszkén mutattam Will felé, aki csak felnevetett és a dobozt kikapva a kezemből azonnal rá gyújtott egy szálra. – Héé, - kaptam ki a szájából a szálat – Gyújts magadnak másikat. – öltöttem rá nyelvet és hónapok óta először megint rágyújtottam. A füst jólesően töltötte meg a tüdőmet, és szinte éreztem, ahogy a nikotin szétárad a testemben. Jól esett. Will lassan tetőtől-talpig végig mért, majd ő is rá gyújtott egy másikra.
- Tudod mióta nem cigiztem már? – nézett rám, és a cigi felé bökött.
- Nem. – ráztam meg nevetve a fejem, miközben a füsttel játszottam.
- Én sem. – röhögött fel, és éreztem, ahogy az alkohol a fejébe szökik.
- Menjünk vissza. – pöcköltem el a csikket és belé karolva visszamentünk a házba, ahol még csak most kezdődött az igazi buli.
- Mindjárt ott vagyunk, kislány. – intett nyugalomra vagy századjára Will. Hogy felmelegítsem magam elkezdtem ugrándozni. – Megint el fogsz esni. – rázta meg nevetve a fejét, ahogy végig nézett rajtam.
- Nem fogok. – öltöttem rá nyelvet. De csak, hogy nekem legyen igazam, nem ugráltam tovább. Inkább a leheletemmel játszottam. Hirtelen megragadta a könyökömet és bekanyarodtunk egy hatalmas házhoz. – Itt laknak? – álltam meg hirtelen.
- Igen. Na, menjünk be, mert megfagyok. – biccentett és behúzott a házba. Már kintről lehetett hallani a zenét, de ahogy Will benyitott, szinte a dobhártyámnál éreztem a hangfalakat. A ház tényleg óriási volt, nem csak kívülről, de belülről is. Mindenfele emberek voltak, és alig volt bent levegő. Fojtogatónak éreztem a sálamat és a kabátomat.
– Én itt eddig még miért nem voltam? – hajoltam közelebb Will-hez, hogy hallja, hogy mit mondok. Bár még így is kiabálnom kellett.
- Nem tudom. – vont vállat. Nem értettem, hogy mit mond, ezért a szájáról olvastam le. Levette a kabátját én pedig követtem a példáját. Elvette a kezemből és felakasztotta a fogasra. Beljebb furakodtunk az emberek között, és megtaláltuk Adam-et.
- Héééé! – üdvözölt minket, mikor meglátott. A kezében egy hatalmas korsó sörrel. Mosolyogtam a látványán. Dülöngélt jobbra-balra és elég illuminált állapotban volt már. – De jó, hogy eljöttetek. Jééé. – nézett rám, mintha csak most vett volna észre. – Téged is lehet látni Rose? – vigyorgott teli szájjal.
- Néha napján. – bólintottam nevetve.
- Na, akkor. – közelebb lépett hozzánk és a vállunkra tette a kezét. – Van pia bőven, úgy hogy érezzétek jól magatokat. – üvöltötte torka szakadtából. Hangosan nevettem, bár így is elnyomta a zene. Elfutott mellettünk egy srác, aki meglökte Adam kezét, így kilöttyent pár korty a sörből. Adam először a kezében tartott sörre nézett, majd a srác után. – Ésszel! – kiáltotta, utána pedig ránk nézett. – Elnézést, de ezt el kell intéznem. – ezzel ott is hagyott minket.
- Na, kislány. – ragadta meg Will a karom. – Menjünk, igyunk valamit. – elkezdett húzni – gondolom a konyha irányába – és lökdöste arrébb az utunkba kerülő embereket. Kissé viszolyogtam a gondolattól, hogy poharat ragadjak, de Will-t nem lehet megállítani. A konyha is tele volt emberekkel, de nem annyival, mint kint a nappaliban. Will az asztalhoz lépett, és valamit kevert, öntött aztán a kezembe nyomott egy pohár valamit. Fintorogva néztem a kezemben tartott pohárra, majd az orromhoz emeltem és megszagoltam. Áradt belőle az alkohol. – Idd meg. Feloldódsz. – nézett rám hatalmas szemeivel. A poharamhoz koccintotta az övét és lehúzta. Először ódzkodtam tőle, de körbe néztem. Mindenfele emberek voltak, és mind ivott. Mind alkohol hatása alatt volt, és mindenki remekül érezte magát. Táncoltak és nem foglalkoztak azzal, hogy nem tudnak, vagy, hogy esetleg milyen netvégesen néznek ki. A zene váltott és az egyik kedvenc remixem csendült fel a hangszórókból. Visszanéztem a kezemben tartott valamire és fenékig lehúztam. Az íze… érdekes volt. Rosszabbra számítottam. Először kesernyés volt, az utóíze pedig édes. De természetesen érződött a töménytelen alkohol mennyiség.
- Will. – sikítottam, ahogy közelebb léptem hozzá. – Ez jóóó. – dőltem neki, és nyomtam egy hatalmas puszit az arcára.
- Na, kislány. – karolta át a vállamat, ahogy elvette a poharamat és lerakta az asztalra – Bulizzunk. – kacsintott rám, majd újra töltött. Nem volt ellenemre az újabb pohár, és már gond nélkül húztam le. Kezdtem magam nagyon jól érezni. Will kezét megragadva húztam magam után a tömegbe, a nappali központjába. Lehajtottam a következő pohárral, majd a papírpoharat eldobva – tele volt a szoba szeméttel – a zene ritmusára kezdtem mozogni. Will mosolyogva nézett végig rajtam, de még nem akart táncolni.
- Gyerünk már William. – kérleltem, és hogy meggyőzőbb legyek, megfogtam a kezét és magamhoz húztam. A zene váltott, nem ismertem, de a ritmusa nagyon jó volt és pörgős. Szemben táncoltam vele.
- Mindjárt jövök. – súgta a fülembe, ezzel otthagyott és eltűnt az ember tömegben. Próbáltam pipiskedve nézni, hogy merre megy, de mivel alacsony vagyok nem sokat láttam. Talán a konyhában tűnt el. Vállat vonva, tovább táncoltam egyedül, illetve több tucat emberrel, de mégis ismeretlenekkel. Pár perc múlva két kéz fogta közre hátulról a csípőmet, majd teljesen nekem simult. Megijedve fordítottam hátra a fejemet, hogy megnézzem, ki az a merész, de, amikor lenéztem a kezekre, megláttam Will félreismerhetetlen ujjait, és csak nevetve hozzá dőltem és együtt táncoltam vele tovább. Nem tudom mennyi számot táncoltunk végig, de nagyon jól éreztem magam. Végig fogta a csípőmet, nem engedett el, és jól esett, hogy tudtam ott van mögöttem és nem engedi, hogy hülyeséget csináljak. Legalábbis egyedül.
- Menjünk ki egy kicsit. – fordultam meg a kezeiben, és a fejemmel az ajtó felé intettem. Hallani úgy sem hallott volna semmit, de vette a lapot és a kezemet megragadva kezdett húzni. A fogasról felkaptam a táskámat. – Végre. – sóhajtottam az ég felé nézve, amikor kiértünk a ház elé. Körbenézve itt is rengeteg ember volt, de nem annyi, mint bent. Mikor észrevettem a kezemben tartott táskát, eszembe jutott miért is akasztottam le. Szétcipzáraztam, elkezdtem benne kutakodni, és pár másodperc múlva kiemeltem belőle a cigis dobozt. Büszkén mutattam Will felé, aki csak felnevetett és a dobozt kikapva a kezemből azonnal rá gyújtott egy szálra. – Héé, - kaptam ki a szájából a szálat – Gyújts magadnak másikat. – öltöttem rá nyelvet és hónapok óta először megint rágyújtottam. A füst jólesően töltötte meg a tüdőmet, és szinte éreztem, ahogy a nikotin szétárad a testemben. Jól esett. Will lassan tetőtől-talpig végig mért, majd ő is rá gyújtott egy másikra.
- Tudod mióta nem cigiztem már? – nézett rám, és a cigi felé bökött.
- Nem. – ráztam meg nevetve a fejem, miközben a füsttel játszottam.
- Én sem. – röhögött fel, és éreztem, ahogy az alkohol a fejébe szökik.
- Menjünk vissza. – pöcköltem el a csikket és belé karolva visszamentünk a házba, ahol még csak most kezdődött az igazi buli.
***
- Mit
csinálsz? – kérdeztem kuncogva, mert a nevetésemet alig bírtam visszatartani.
- Sssh! – rakta a mutató ujját a szája elé, ezzel jelezve, hogy maradjak csendben. Közelebb ment a sráchoz, aki nyitott szájjal aludt. Will fölé hajolt és az arcát összefirkálta minden féle hülyeségekkel. Már tényleg nem tudtam visszatartani a röhögésem, ezért kiszaladtam a házból és a földön ülve nevettem. Will hozta utánam a táskám és a kabátom. – Vedd fel! – nyújtotta mosolyogva a kabátomat. Feltápászkodtam, belebújtam és hagytam, hogy Will hazáig fogja a kezemet és betámogasson az ajtón.
- Gyere fel. – biccentettem a szobám felé.
- Nem hinném, hogy ez jó ötlet. – nevetett, ahogy levette rólam a kabátomat. – Miért nem teszed már le azt a Tequilás üveget?
- Mert nem. – szorítottam magamhoz a még félig teli üveget.
- Anyád itthon van? – kérdezte csendesebben.
- Nem tudom. – nevettem hangosan. Pedig tudnom kellett volna, hogy igen. Épp ezért csöndben kellett volna maradnom, de nem akartam. Mert nem érdekelt. – Gyere Will. – megfogtam a kezét és felhúztam a szobámba. Magunkra csuktam az ajtót, elfordítottam a kulcsot és táncolva bekapcsoltam a hifit. Elindítottam a Linkin Park-ot és csukott szemmel élveztem, ahogy Chester énekel. Az üvegről letekertem a tetejét, majd miután meghúztam Will kezébe nyomtam. – Igyál! – nevettem rá, majd belemásztam az ölébe, és csodálattal néztem, ahogy egymás után nyeli az alkoholt. Elemelte a szájától az üveget, ajkain még csillogott pár csepp Tequila. Lábaimat a dereka köré fontam és hozzá simultam.
- Mit csinálsz, kislány? – húzta egy fél oldalas mosolyra a száját, amit annyira imádok.
- Semmit. – suttogtam és még egyszer meghúztam az üveget. Egy kortyot ittam, majd a számat megtörölve a csokibarna szemeibe bámultam. Szinte megigézett a két szempár, és ezzel magyarázom azt, amit tettem. Lassan, nagyon lassan közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Óvatosan csúsztattam át a nyelvemet a szájába, de nem ellenkezett. Hirtelen észhez kaptam és elhajoltam. Will értetlenül bámult rám, aztán lenézett és kikapta a kezemből a Tequilát. Alig hagyott benne, amit pedig benne maradt, azt én ittam meg. Újra egymásra néztünk, de semmi szégyellni valót nem éreztem az ellen, amit tettem. Will felkapott, megcsókolt és a falnak nyomva beletúrt a hajamba. Éreztem, ahogy az adrenalin végig száguldott a testembe, és mindenhol bizseregtem. Lábaimat lefejtve a derekáról, talpra álltam és szinte letéptem róla a pólóját. A szoba végébe eldobtam a pólót, majd megint rá csimpaszkodtam, és nem engedtem az ajkát. Teljesen a falnak passzírozva kezdte el csókolgatni a nyakamat és az arcomat. A fülembe akarva akaratlanul is, de belenyögött, aminek következtében még jobban beindultam, így a körmömet a csupasz hátába mélyesztettem. Felszisszent és én élveztem. Feljebb dobott magán, majd megindult velem az ágy felé. Ledobott a párnák közé, felnevettem. Szétszakította az atlétámat, a cicanadrágomat pedig három másodperc alatt tüntette el rólam. Nem kellett neki egy perc sem és már fehérneműben feküdtem alatta. Erőre kapva, megfordítottam, most én kerültem felülre. Játékosan lefejtettem róla a nadrágját. Már csak a bokszere volt rajta. És, ahogy erre rájött, megfordított, és innentől kezdve Ő irányított. Végig simított az arcomon, és nyomott egy csókot a számra. Az alkohol elbódított, így olyan, hogy fájdalom eszembe sem jutott. Kissé megemelte a mellkasomat, és kikapcsolta a melltartómat. Levette, majd eldobta és végig nézett rajtam. Nem éreztem magam feszélyezve, inkább türelmetlennek. A kezét végig húzta testemen, majd megállt alul, és gondolkodás nélkül lehúzta a fehérneműmet. A fejemet hátra hajtva nevettem fel, majd a fejét magamhoz húzva újból vad csók csatába kezdtem vele. Mikor elszakadtam tőle, reflexszerűen nyitottam szét a lábaimat és hagytam, hogy azt tegyen velem, amit szeretne. Rögtön megértette, mit akarok, és pár másodperc múlva az egész testem megfeszült.
- Fáj? – suttogta. Megráztam a fejem, de mindketten tudtuk, hogy hazudok. Óvatosan kezdte el le-fel mozgatni a csípőjét, amit elég szexinek találtam ahhoz, hogy elterelje a figyelmemet a fájdalmamról. Az egyik kezét megfogtam, átkulcsoltam ujjain az enyémet és teljesen elengedtem magam. Már nem fájt. Mosolyogva hajoltam közelebb hozzá, és mikor nyitotta a száját a csókra, gyengéden beleharaptam az alsó ajkába. – Áhh. – szisszent fel. Ennek a kis attrakciónak köszönhetően teljesen bepörgettem, így vadabbul mozgott rajtam. Mindketten szaporábban kezdtük szedni a levegőt, és éreztem, ahogy megfeszülök. Szabad kezemmel a vállába markoltam, amit csak egy mosollyal kommentált. Nem tudtam visszatartani a belőlem előtörő hangokat, de nem is akartam. Will sem erősködött, hogy csendben maradjon. Erősen megszorítottam a vállát is és a kezét is, és ugyanabban a pillanatban mindkettőnk lélegzete elakadt, majd újra indult. Két lélegzetvétel között óvatosan, nagyon lassan megcsókolt. Lassan leszállt rólam és mellém dőlt.
- Sssh! – rakta a mutató ujját a szája elé, ezzel jelezve, hogy maradjak csendben. Közelebb ment a sráchoz, aki nyitott szájjal aludt. Will fölé hajolt és az arcát összefirkálta minden féle hülyeségekkel. Már tényleg nem tudtam visszatartani a röhögésem, ezért kiszaladtam a házból és a földön ülve nevettem. Will hozta utánam a táskám és a kabátom. – Vedd fel! – nyújtotta mosolyogva a kabátomat. Feltápászkodtam, belebújtam és hagytam, hogy Will hazáig fogja a kezemet és betámogasson az ajtón.
- Gyere fel. – biccentettem a szobám felé.
- Nem hinném, hogy ez jó ötlet. – nevetett, ahogy levette rólam a kabátomat. – Miért nem teszed már le azt a Tequilás üveget?
- Mert nem. – szorítottam magamhoz a még félig teli üveget.
- Anyád itthon van? – kérdezte csendesebben.
- Nem tudom. – nevettem hangosan. Pedig tudnom kellett volna, hogy igen. Épp ezért csöndben kellett volna maradnom, de nem akartam. Mert nem érdekelt. – Gyere Will. – megfogtam a kezét és felhúztam a szobámba. Magunkra csuktam az ajtót, elfordítottam a kulcsot és táncolva bekapcsoltam a hifit. Elindítottam a Linkin Park-ot és csukott szemmel élveztem, ahogy Chester énekel. Az üvegről letekertem a tetejét, majd miután meghúztam Will kezébe nyomtam. – Igyál! – nevettem rá, majd belemásztam az ölébe, és csodálattal néztem, ahogy egymás után nyeli az alkoholt. Elemelte a szájától az üveget, ajkain még csillogott pár csepp Tequila. Lábaimat a dereka köré fontam és hozzá simultam.
- Mit csinálsz, kislány? – húzta egy fél oldalas mosolyra a száját, amit annyira imádok.
- Semmit. – suttogtam és még egyszer meghúztam az üveget. Egy kortyot ittam, majd a számat megtörölve a csokibarna szemeibe bámultam. Szinte megigézett a két szempár, és ezzel magyarázom azt, amit tettem. Lassan, nagyon lassan közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Óvatosan csúsztattam át a nyelvemet a szájába, de nem ellenkezett. Hirtelen észhez kaptam és elhajoltam. Will értetlenül bámult rám, aztán lenézett és kikapta a kezemből a Tequilát. Alig hagyott benne, amit pedig benne maradt, azt én ittam meg. Újra egymásra néztünk, de semmi szégyellni valót nem éreztem az ellen, amit tettem. Will felkapott, megcsókolt és a falnak nyomva beletúrt a hajamba. Éreztem, ahogy az adrenalin végig száguldott a testembe, és mindenhol bizseregtem. Lábaimat lefejtve a derekáról, talpra álltam és szinte letéptem róla a pólóját. A szoba végébe eldobtam a pólót, majd megint rá csimpaszkodtam, és nem engedtem az ajkát. Teljesen a falnak passzírozva kezdte el csókolgatni a nyakamat és az arcomat. A fülembe akarva akaratlanul is, de belenyögött, aminek következtében még jobban beindultam, így a körmömet a csupasz hátába mélyesztettem. Felszisszent és én élveztem. Feljebb dobott magán, majd megindult velem az ágy felé. Ledobott a párnák közé, felnevettem. Szétszakította az atlétámat, a cicanadrágomat pedig három másodperc alatt tüntette el rólam. Nem kellett neki egy perc sem és már fehérneműben feküdtem alatta. Erőre kapva, megfordítottam, most én kerültem felülre. Játékosan lefejtettem róla a nadrágját. Már csak a bokszere volt rajta. És, ahogy erre rájött, megfordított, és innentől kezdve Ő irányított. Végig simított az arcomon, és nyomott egy csókot a számra. Az alkohol elbódított, így olyan, hogy fájdalom eszembe sem jutott. Kissé megemelte a mellkasomat, és kikapcsolta a melltartómat. Levette, majd eldobta és végig nézett rajtam. Nem éreztem magam feszélyezve, inkább türelmetlennek. A kezét végig húzta testemen, majd megállt alul, és gondolkodás nélkül lehúzta a fehérneműmet. A fejemet hátra hajtva nevettem fel, majd a fejét magamhoz húzva újból vad csók csatába kezdtem vele. Mikor elszakadtam tőle, reflexszerűen nyitottam szét a lábaimat és hagytam, hogy azt tegyen velem, amit szeretne. Rögtön megértette, mit akarok, és pár másodperc múlva az egész testem megfeszült.
- Fáj? – suttogta. Megráztam a fejem, de mindketten tudtuk, hogy hazudok. Óvatosan kezdte el le-fel mozgatni a csípőjét, amit elég szexinek találtam ahhoz, hogy elterelje a figyelmemet a fájdalmamról. Az egyik kezét megfogtam, átkulcsoltam ujjain az enyémet és teljesen elengedtem magam. Már nem fájt. Mosolyogva hajoltam közelebb hozzá, és mikor nyitotta a száját a csókra, gyengéden beleharaptam az alsó ajkába. – Áhh. – szisszent fel. Ennek a kis attrakciónak köszönhetően teljesen bepörgettem, így vadabbul mozgott rajtam. Mindketten szaporábban kezdtük szedni a levegőt, és éreztem, ahogy megfeszülök. Szabad kezemmel a vállába markoltam, amit csak egy mosollyal kommentált. Nem tudtam visszatartani a belőlem előtörő hangokat, de nem is akartam. Will sem erősködött, hogy csendben maradjon. Erősen megszorítottam a vállát is és a kezét is, és ugyanabban a pillanatban mindkettőnk lélegzete elakadt, majd újra indult. Két lélegzetvétel között óvatosan, nagyon lassan megcsókolt. Lassan leszállt rólam és mellém dőlt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése