10. Vadító

Jó olvasást!
Merry Xmas!

r.

Hulla fáradtan keltem reggel, semmi erőm nem volt iskolába menni. Étvágyam sem volt, egész nap csak egy joghurtot ettem. Mondhatnám, hogy Will-el, azért nem beszéltem egész nap, mert nem volt rá alkalmam, de akkor hazudnék. Az igazság az, hogy most először fordult elő velünk az, hogy feszélyezve éreztük magunkat egymás társaságában. Kínos volt a köztünk kialakult csend, megtörni pedig nem tudtuk, mert nem tudtunk mit mondani a másiknak. Kezdem úgy érezni, hogy elkezdődött köztünk valami folyamat, ami rossz hatással van ránk, és elkezdünk távolodni a másiktól. Pedig ő a legjobb barátom. Nekem szükségem van rá. Muszáj, hogy közel maradjunk egymáshoz, mert nekem kell ő. Borzasztó azt érezni, hogy mi már nem vagyunk azok, akik egykor, és utálom azt az érzést, amit a változás hoz. Eddig egyedül csak ő volt a biztos pont az életemben, és, ha őt is elveszítem, abba belehalok. Nem hinném, hogy elbírnék viselni még egy pofont az élettől.

- Három hét és karácsony. – mosolyogtam rá bizonytalanul. Feldobtam egy témát, amiről remélem, tudunk beszélgetni. Ha az kell, hogy ne beszéljünk a történtekről, akkor nem fogom soha többet felhozni, csak kérlek… maradj velem.
- Igen. Még ajándékot kell vennem. – ráncolta a szemöldökét.
- Ha esetleg gondolod… - nem fejeztem be a mondatot, de ismer annyira, hogy tudja, mit akartam mondani.
- Oké. Majd megbeszéljük mikor. – megálltunk a saroknál. – Később hívlak. – rám mosolygott, nyomott egy puszit az arcomra, és otthagyott. Egy nagy kő zuhant le a szívemről és egy hatalmas bárgyú vigyorral az arcomon mentem haza.

Az egész hetem ilyen jó hangulatban telt. Lubickoltam az érzésben, hogy minden oké köztünk Will-el, de közben minden este sírva aludtam el. Mert a tudat, hogy egy rossz pillanatomban képes voltam odaadni magam a legjobb barátomnak, minden este a tudatomba kúszik és megmérgezi az éjszakáimat. Anyával a kapcsolatom, hát hogy is mondjam… elég döcögős, de bocsánatot kértem tőle, amiért durván beszéltem vele. Elintézte egy biccentéssel a dolgot, de tudom, hogy még mindig nagyon haragszik. Péntek este lévén, egy hatalmas bulira készülődik mindenki, ahogy én is. És fél óra múlva megérkezik hozzám Alyshon is. Megígértem Will-nek, hogy jó kislány leszek és rendesen fogok viselkedni Alyshon-nal, és, hogy tartsam a szavam engednem kellett Aly unszolásának és velük kell mennem egy állítólagos fergeteges bulira. Majd meglátjuk mi fog kisülni belőle.

Átvonszoltam magam a fürdőszobába és beálltam a forró víz alá, ami először égette a testemet, de mihelyst megszoktam már élveztem. Hajat mostam az eper illatú samponommal, amit imádok és gyorsan be tusfürdőztem magam. Jól esően folytattam magamra a további vizet, és engedtem, hogy leöblítse rólam a habot. Mosolyogva szálltam ki a zuhany alól, magam köré tekertem egy puha törölközőt és beálltam a tükör elé. Gyorsan fogat mostam, majd megszárítottam a hajamat. Visszamentem a szobámba, és levágtam magam az ágyra. Kedvet kaptam egy kis csajos programhoz. Előhúztam az ágyam alól egy kis fekete dobozt, felraktam magam mellé az ágyra és felnyitottam a tetejét. A sok száz körömlakk között elkezdtem turkálni, és meg találtam egy átlátszó lapos dobozt. Csillogó szemekkel kinyitottam és végig húztam az ujjaimat az öntapadós műkörmökön. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy melyiket válasszam, ezért sokáig vacilláltam, de végül is egy egyszerű tűzpirosra esett a választásom. Ez pont menni fog, ahhoz a ruhához, amit ma este tervezek felvenni.  Elkezdtem egyenként felragasztani, és eleinte ügyetlen voltam, de a végére belejöttem. Büszkén tanulmányoztam a munkámat, amikor meghallottam, hogy csengetnek. Idegesen végig pillantottam magamon, még mindig csak a törölköző volt rajtam, ezért azt gyorsan ledobtam, belebújtam egy fekete fehérnemű szettbe, majd a köntösömbe és rohantam is le ajtót nyitni. Viszont az ajtóban nem csak Alyshon állt, hanem Will is.
- Hát te? – néztem rá kérdőn. – Nem úgy volt, hogy csak később jössz? – kérdeztem zavartan, miközben arrébb álltam, hogy be tudjanak jönni.
- Én is örülök, hogy látlak. – nevetett fel, miközben nyomott az arcomra egy puszit. Kibújtak a kabátjukból, a cipőikből és egyenesen a szobámba mentek.
- Uh… Rose. – nézett rám csillogó szemekkel Alyshon. – Mibe fogsz jönni? – a hangjából tényleg igazi kíváncsiságot véltem felfedezni.
- Ruhába. – vágtam rá kapásból, de a szemem sarkából láttam, ahogy Will rosszallóan csóválja a fejét, ezért gyorsan helyesbítettem. – Illetve, akarom mondani, hogy egy szép ruhába.
- Megmutatod? – nézett izgatottan.
- Majd, ha felvettem láthatod. – bólintottam, és kipréseltem magamból egy mosolyt.

A ruhák már rajtunk, a cipők a lábunkon, táskába minden kellék és a sminkünk tökéletes. A fürdőszobában álltam Alyshon-nal, az utolsó simításokat végeztem a sminkünkön. Meglepő módon, ahogy átvonultunk a fürdőmbe egy teljesen más arcot vett fel, és most nem olyan volt, mint általában. Nem volt elviselhetetlen. Egy szép fekete mini ruhába bújt a ma este tiszteletére, és az én közreműködésemnek köszönhetően szép füstös szemei lettek. A cipőjét pedig nagyon imádom, mert a kecses lábait egy fekete, bőr platform magas sarkúba bújtatta. Szőke fürtjeit feltűzte pár hullámcsattal, és, ahogy végig pillantottam rajta, az a gondolat fészkelt az agyamba, hogy Will és Alyshon tökéletes pár. És jobb lányt el sem képzelhetnék a legjobb barátomnak.
- Gyere, csináljunk egy képet. – megragadtam a karját és a tükör elé húztam. Felvettem a telefonomat, beálltunk a tükör elé és már fotóztam is. A körmeim tökéletes összhangban voltak a ruhámmal. Pánt nélküli, a dekoltázsomnál szív formájú, vörös ruha, ami a térdem fölé ér. A hajamat kibontva hagytam, hullámosan omlott a hátamra. Belebújtam egy fekete magas sarkúba így kb. olyan magas voltam, mint Alyshon. A szememet kihúztam, alul felül szemceruza, vízálló szempilla spirál, és az ajkaim tűzpiros rúzst kaptak. Mindketten szélesen mosolyogva nézünk a telefon kamerájába, aminek köszönhetően remek kép készült, amit már azonnal posztoltam is Twitterre.
- Lányok. – kopogott WIll türelmetlenül a fürdőszobaajtón. – Soha nem fogunk odaérni.
- Mindjárt. – kiabált ki Alyshon. Felkapta a táskáját, és az ajtót feltépve már rohant is Will karjaiba.