Prológus~

Nevezhetném akár előszónak vagy bármi másnak, még sem közelíti meg a valóságot. Távolról sem. Úgy, hogy egy hatalmas köszönetnyilvánítással kezdeném az egész történetet.:)

Drága Alyshonom!
Nem tudom szavakban leírni, hogy mennyit jelent nekem ez a videó, amit összedobtál nekem. És bár tudom, hogy ez neked nem volt fáradtság, de azért megkérdezném tőled, itt most nyilvánosan, mindenki szeme láttára. MENNYI IDŐBE TELLETT? Annyira köszönöm neked ezt az egészet. Hogy itt vagy mellettem, hogy támogatsz és elviseled az összes hisztimet, bunkóságomat, flegmaságomat. Tudom, hogy nehezen vagyok kezelhető, de neked sikerült megszelídíteni a vad oroszlánt. Hálával tartozom neked, rengeteg hálával, (ahogy Lily-nek és CG-nek is. Bár ő nem tudja ezt.:)) Mert, ha te nem vagy, akkor valószínűleg, soha a büdös életben nem írok többet, úgy, hogy más is lássa, úgy, hogy a világ újra olvasson neonkék17-től egy új történetet. Tudom, nem vagyok nagy író, nem is tartom magam annak, de te elhiteted velem, hogy képes vagyok jó sztorikat megfogalmazni, ami hatalmas erőt ad nekem. Nem igazán szeretem használni már a neonkék17-et, mert úgy érzem az a részem valahol elveszett a múltban, amikor abbahagytam az írást de, amikor veled beszélek újra a felszínre akar törni. És nem tudom, hogy engedjek-e ennek az érzésnek, vagy inkább tartsam elzárva egy fióknak az alján, ahol másfél évig rejtegettem. De egyre jobban dörömböl, ordít, hogy ki akar jönni, amit neked köszönhetek.:)
Nem tudom elégszer elmondani neked, hogy nagyon szeretlek, köszönöm, hogy vagy nekem és, hogy elviselsz és támogatsz. KÖSZÖNÖM!! 

„A barát az az ember, aki mellett mersz önmagad lenni!” 


Most pedig következzen az a videó, ami mindent elárul.:)


Videó.

r. vagy, aki így ismer: neonkék17